Fogalmak:

alapítás: szentírási vonatkozások a krisztusi szándékot illetően,

anyag: amihez a szentség kötődik, ami hordozza a szentséget,

lényeg: amitől szentség lesz a szentség.

Az Egyházi rend

Alapítása: Mk 6,12: „Azok elmentek, és hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.”; Mt 10,1: „Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.”; hatalmat adott „oldani és kötni”, Eucharisztiát ünnepelni, és bűnt megbocsátani; Pünkösdkor rájuk adta a Szentlélek teljességét; az apostolok szertartással közvetítették a lelki hatalmat és küldést: a diakónusoknak: ApCsel 6,6: „Ezeket az apostolok elé állították és ők imádság közben rájuk tették kezüket.” Pálnak és Barnabásnak: ApCsel 13,3: „erre böjtöt tartottak, imádkoztak, rájuk tették a kezüket, azután útnak indították őket.”; Pál Timóteusnak: 2Tim 1,6: „Szítsd föl magadban Isten kegyelmét, mely kézföltételem által benned van,”

Anyaga: a püspök kézrátétele.

Lényege: A kézrátételt követő felszentelési imádság.

Kegyelmi hatása: hozzáhasonít Krisztushoz, hogy a szentséget felvevő Krisztus eszközeként az Egyházért szolgáljon; a felvevő Krisztus megszemélyesítőjeként cselekszik a papi, prófétai és a pásztori feladatkörben.